“Ha van valami speciális tudás, amellyel a közgazdászok rendelkeznek, az az, hogy minden jó dolognak ára van. Ez a tény a közgazdászok fejébe égette a szakma nem hivatalos mottóját, miszerint >>nincs ingyen ebéd<<. […] Mi, közgazdászok úgy gondoljuk, hogy mindig léteznek kompromisszumok, és a mi feladatunk, hogy rájuk mutassunk akkor is, amikor az egész világ azt kiabálja, hogy hallgassunk róluk. […] A COVID esetében a szakma megbukott. […] amikor a közegészségügyi tisztviselők először vezettek be lezárásokat, a korszellem ellenséges volt minden olyan megnyilvánulással szemben, amely szerint ez költségekkel járhat. Az a hanyag megfogalmazás, hogy a lezárások életeket és dollárokat állítanak szembe egymással, megragadta a köztudatot. Ez egyszerű lehetőséget teremtett a zárás híveinek arra, hogy félretolják azokat a közgazdászokat, akik a költségekre mutattak rá.”
A fenti idézet Collateral Global portál „A lezárás ártalmai és a közgazdászok hallgatása” c. cikkéből származik, s amelyet Hont András szemlézett Facebook-oldalán. Az ellenzéki publicista az alábbi megjegyzést fűzte hozzá:
Ha majd rápillant a számláira, a boltban az árakra, netán munkahelyének hűlt helyére, esetleg értesül a világszerte nyomorba süllyedt százmilliókról, a közoktatásból kihullott, vagy éppen a korábban gyógyítható betegségekben elhunyt gyermekek millióiról, akkor ezen mellékhatások tekintetében ne felejtse el megkérdezni kedvenc járványújságíróját, víruscelebét vagy csöndben lapító közgazdászát. Pedig – ahogy a két (bizonyára alufóliasisakos) egyetemi professzor írása föleleveníti – a becslések 2020 tavaszán is rendelkezésre álltak.
(Fotó: szeged.hu)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
