Rostás Norbert írása.
Alighanem mindenki találkozott már a közösségi médiában olyan megosztásokkal, amelyek Kádár János személyét és életét méltatják. Rosszabb esetben ez a megkeseredett, mindent vörösben látó kádári terminátor ott áll előttünk a sorban a boltban, és Kádárral kapcsolatban ájuldozik. Legrosszabb esetben a hősünk még csak nem is nyugdíjas, hanem a csattogós lepkét tologatta a ’80-as években, vagy épp a lemezárugyári játékokkal játszott.
Ismerjük végtelenül demagóg fegyvereiket: „A pártfőtitkár szerette a krumplit…”, „Mindenkinek volt munkája és kenyere…”, „Nagyon egyszerű ember volt…”, „Ilyen szegény politikusa sosem volt Magyarországnak…”, „Bezzeg akkor minden jobb vót’…” és még sorolhatnánk.
Kádár János szegényes levest eszik
Korábbi önmagamat idézve: „…ott áll előttünk sorban a boltban, és Kádárral kapcsolatban ájuldozik.” Mi is ájuldozni fogunk, ha megvizsgáljuk, hogyan tudta fenntartani a pártfőtitkár Magyarországot a legvidámabb barakként.
Induljunk ki onnan, hogy a rendszerváltás előtt az állam a fő tőketulajdonos szerepében tetszelgett. Ez nem hatékony megoldás a gazdaság működtetése szempontjából, de így az állam képes volt finanszírozni az egészségügyet, az oktatást, a nyugdíjakat és a szociális juttatásokat. Ezt a paternalista állam az őt megillető tőkejövedelmekből meg is tehette, így az átlagfoglalkoztatottra kevesebb terhet róttak.
1974-től viszont világszinten olyan események mentek végbe, melyek megágyaztak a magyar állam csődjének.
Az első olajárrobbanás nyilván nem célirányosan, de Magyarországot is nehéz helyzetbe sodorta, importált termékeink nagy részét ugyanis olajszármazékok képezték. Szovjet érdekszféraként meglehetősen nagy energiaigényű nehéziparral is rendelkeztünk. A bekövetkező válságra nem a szerkezetátalakítás, vagy a fogyasztás csökkentése volt a válasz, hanem a hitelfelvétel. Ez arányaiban, hosszabb távon úgy mutatkozott meg, hogy amíg Kádár krumplilevest evett, vagy a Balatonban kacsázott, az állam devizaadóssága 1974 és 1988 között megnégyszereződött, a GDP 20 százalékáról 80 százalékára emelkedett. Minderre csak a rendszerváltáskor derült fény.
Kádár a Balatonban kacsázik, miközben az állam a csőd felé halad
Valószínűleg nem a túlfogyasztás okozta az eladósodást, hanem az, hogy a felvett hitelek nem sokkal később már jóval kedvezőtlenebb kamatkörnyezetben találták magukat. 1974 és 1988 között a mérleg nyelve jelentősen elmozdult, ha a nettó államadósságot és a nettó forrásbevonást vizsgáljuk. Az előbbi közel tízszerese lett az utóbbinak, ami a gazdasági szerkezetfejlesztésre volt fordítva.
1974 és 1981 között a külkereskedelmi mérleg 7 milliárd dolláros hiányt mutatott, a hiány pusztán az olaj árának emelkedésével magyarázható, mivel közben az exportra szánt mezőgazdasági terményeink és élelmiszeripari cikkeink ára nem növekedett ugyanilyen mértékben.
Eközben a felvett hitelek a bankoktól rögtön az olajat kitermelő országokhoz vándoroltak.
1979 volt az az év, ahonnan eszkalálódni látszódott a helyzet. A rossz pénzügyi döntések és a rossz szerencse a kádári éra minden lépését árnyként követte. Magyarázandó, hogy az olajárrobbanás hozományaként jelentős megtakarítások halmozódtak fel az olajkitermelő országoknál, akik ezen felhalmozásokat a nyugat-európai bankokba fektették be.
A bankok „régi jó” szokás szerint, hiéna – vagy inkább karvaly- módjára minél hamarabb szerették volna megforgatni a náluk elhelyezett pénzeket, így olcsón kínáltak konstrukciókat nemzeti gazdaságok számára.
Viszont eközben a tengerentúl, az amerikai jegybank lépése az amerikai infláció leszorítására sikeresnek bizonyult. A jegybanki alapkamat emelésével lavina indult az Egyesült Államokból, mely a kamatkörnyezetet az egész világon megváltoztatta. Az olajimportőr országok a vállalt fizetési kötelezettségeiket csak újabb hitelek felvételével tudták finanszírozni, adósságcsapdába kerülve. Viszont mivel időközben Magyarország jelentősen eladósodott országnak számított már, így hitelhez folyamodván, kockázatos országként magasabb kamatra kapott a továbbiakban hitelt. A magyar eset az enciklopédiákban példája lehetne az az adósságspirálnak.
A magyar államadósság keletkezése és alakulása 1973-1989 között
A rendszerváltás során derült fény az elmúlt két évtized pazarló gazdálkodására, a Magyarország nevű páciens – mivel sokáig rejtegette problémáit – súlyos beteg lett, a gyógyítás vérátömlesztéssel megvalósítható volt, külső tőkefúzióval. De mivel egy gyógymód megvalósítása az orvoslásban is szigorú szabályokhoz, előírásokhoz kötött, így igaz ez egy gazdátlan nemzeti gazdaság megmentése esetében is. A külső forrásbevonás az állami vagyon amúgy szükséges leépítésével valósult meg, viszont a privatizációs ügynökségeknek „sikerült” olyan kritikus infrastruktúrához tartozó vállalatokat is értékesíteni, mely a nyugati országok vegyes gazdaságaiban, ha államiban nem is, de nemzeti tulajdonban maradtak. A másik hiba, hogy a privatizált állami vagyont a könyv szerinti érték 40-50 százalékával juttatták külföldi kézre, de voltak ügyleteket, melyek a 30 százalékot sem haladták meg. Így esélyünk sem lehetett az államadósságot csökkenteni.
A hab a tortán, hogy az ország vezetése további hiteleket remélvén, nem is kérte az államadósság elengedését.
Visszatérve a kádári éra ész nélküli pazarlására, megjegyzendő, hogy ugyanazok „kádároznak” manapság, akik 1990 előtt megszokták a közösből való dőzsölést. Nekik lassan lejár a szavatosságuk, de még utolsó erejükkel, Elvtársuk emlékére az energiaválság közepette a „közösből” lépcsőházakat fűtenek, miközben egyetemi, kórházi részlegeket zárnak be időlegesen, vagy fákat vágatnak ki, anélkül, hogy helyettük facsemetéket ültetnének, leamortizálják a természetet és a fizikai infrastruktúrát, spájzolnak, hogy másnak véletlenül se jusson semmiből. Sorban állva jó proletárként az Internacionálét dúdolva elhiszik, hogy Kádár Jánosnak semmije nem volt, csak egy fazék krumplis tésztája, de azt is megosztotta szeretett népével.
„Kádár idejében minden jobb vót’”, ugye…
Rostás Norbert
Kiemelt képünkön: Kádár János balatonaligai luxusnyaralójában
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
