A Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata, amelyet most Soros György fia, Alexander Soros vezet, szinte teljesen kivonul az Európai Unióból, és tevékenységét a cigányságra, Ukrajnára, Moldovára és a Balkánra fogja összpontosítani. Mit várhatunk ettől a nagy újratervezéstől? Nicolas de Lamberterie elemzése és jóslatai.
Augusztus óta a nyugat-európai sajtóban számos cikk jelent meg a „nem kormányzati szervezetek” (NGO) aggodalmairól, miután bejelentették, hogy a Soros Alapítvány kivonul Európa nagy részéből (mindig nevetek, amikor a »nem kormányzati szervezet« szót olvasom, ugyanis egy »nem kormányzati« szervezet gyakran más struktúrák ellenőrzése alatt álló szervezet, és nagyon ritkán valóban független; kicsit ugyanez a helyzet, amikor a Központi Bank függetlenségéről beszélünk: kitől független? Az elméletileg demokratikusan választott politikai hatalomtól?)
Vajon miért aggódnak ennyire a civil szervezetek? Szerintem ezek az emberek egyszerűen azért nyugtalanok, mert el fogják veszíteni a támogatásaikat, és esetleg az állásukat is. Ezeknek az embereknek a demokrácia és az emberi jogok védelme mindenekelőtt üzleti kérdés.
Tehát örülnünk kellene annak, hogy a Soros-alapítványok elhagyják Európát? Valószínűleg nem.
Küldetés teljesítve…
Azt kellene inkább megértenünk, hogy valójában miért lépnek le a Soros-alapítványok. Elsősorban nem azért, mert politikai forradalom történt volna Európában, és hirtelen az európai vezetők erős többsége (a lakosság támogatásával) úgy döntött, hogy betiltja és elüldözi a Soros-alapítványokat Európából.
Feltételezem, hogy a Soros-alapítványok befejezettnek tekinthetik a munkájukat („Mission accomplished”, ahogy az amerikaiak mondanák). Sikerült minden elpusztítaniuk és megsemmisíteniük (illetve elnézést, „megnyitniuk”), amit akartak: nemzeteket, népeket, határokat, szuverén gazdaságokat, normális családi struktúrákat és a többi.
Még azt a néhány „illiberális” kormányt (pl. a magyar és a lengyel kormányt) is kiütötték a nyeregből, amelyek látszólag úgy tesznek, mintha ellenkeznének és kézzel-lábbal tiltakoznának az Európai Unió egyre tekintélyelvűbb törekvései ellen (pedig e társadalmi folyamatok amúgy is kívül esnek a hatáskörükön).
… és a nyílt társadalom vége
Ráadásul maga a nyílt társadalom és az átláthatóság koncepciója, amely elvben a Soros Alapítvány tevékenységének alapját képezi, már évek óta széles körben megkérdőjeleződött, anélkül, hogy ez a Soros-galaxis aktivistáit és alkalmazottait zavarná. Például a covid idején, az általános lezárások, átszervezések és megszorítások formájában, és még az átláthatatlan oltóanyag-vásárlási szerződések révén is.
A játszma célja nem egy valóban „nyitott társadalom” létrehozása volt, melyben Davos filozófiai irányvonalai átláthatóan ismertek lennének, vagy az olyan „emberbaráti” vállalatok tevékenysége is nyilvánosságot kapnak, mint a BlackRocké, a Monsantoé, a Googlé vagy a Pfizeré. Nem, a cél egyszerűen az volt, hogy leromboljanak minden olyan társadalmi struktúrát, amely éppen az ilyen vállalatok tevékenységét akadályozná.
Mondok erre egy példát! Sok éven át egy (a Soros-alapítványok által finanszírozott) honlap, a votewatch.eu rendkívül pontos és hasznos nyilvántartást vezetett az Európai Parlament (és más európai intézmények) összes szavazásáról. A lakosság bármely tagja (vagy bármely újságíró) megtalálhatta az egyes szavazások részleteit, országonként, képviselőcsoportonként és így tovább. Én rengetegszer használtam ezt az oldalt az európai parlamenten belüli szavazások elemzésére. Nos, az oldalt egy évvel ezelőtt végkép bezárták, és már az archívumuk sem elérhető.
Egy példa a votewatch.eu weboldalon a szavazás részleteinek közzétételére, mielőtt leállították volna
Mostantól kezdve az Európai Parlament szavazatait csak az Európai Parlament archaikus, bonyolult (és rendkívül rosszul kialakított) honlapján keresztül lehet részletesen elemezni. Egy feladat, amely korábban 5 percig tartott a votewatch.eu oldalon, most már több órába telik az Európai Parlament honlapján.
Miféle projekt a cigányok számára?
A Soros-alapok cigányokra való összpontosítása szintén kérdéseket vet fel. E Kelet-Európában nagy számban jelenlévő népcsoportok kulturálisan a társadalom peremén élnek, és gyakran meglehetősen tradicionálisak maradtak (nézzük csak meg a magyarországi romák oltottsági arányát, vagy az LMBTQ-propagandára adott reakcióikat). Elképzelhető tehát, hogy pénzeszközöket mozgósítanak azzal a céllal, hogy lebontsák e népcsoportok hagyományos életmódját. A másik hipotézis (amely nem zárja ki az elsőt), hogy a cigányokat „antirasszista” manipulációs kampányok részeként használnák fel, ugyanis nagyon könnyű provokációkat szervezni, a médiában megjeleníteni, és így destabilizálni a társadalmakat, kormányokat (ez a »színes forradalom« módszere).
Oroszország bekerítésének kiteljesedése?
A Soros-alapítványok földrajzi átrendeződése Ukrajnában, Moldovában és a Balkánon az Egyesült Államok jövendőbeli geopolitikai fellépését kísérheti. Mégis hogyan válhatott volna Soros György multimilliárdossá azzal, hogy az 1990-es évek elején a Bank of England ellen spekulált, és hogyan maradhatott volna életben, ha nem részesült volna rendkívül erős védelemben?
A Soros-hálózatok „nem kormányzati szervezetnek” való álcázásának az az előnye, hogy azt az illúziót kelti, hogy egy magánszemély munkájáról van szó, és így korlátozza a közvetlen állami szerepvállalás nyilvánosságát. Egyértelmű, hogy nem az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely ilyen stratégiát alkalmaz, de a Soros-hálózatokat mindenesetre úgy kell értelmezni, hogy azok – legalábbis részben – az amerikai mélyállamnak nevezett akarat egyik kommunikációs csatornája a világban.
Elképzelhető tehát, hogy ezekben az országokban a Soros-alapítványok stratégiai újrapozícionálásának célja a „civil társadalom” támogatása lesz, hogy azok véglegesen nyugati szemléletben alakuljanak tovább, elszakadva Oroszországtól, amely hagyományosan befolyással bír ezekben a régiókban (ami a Balkánt illeti, ez különösen igaz Szerbiára, Bosznia szerbiai részére, Montenegróra és kisebb mértékben Bulgáriára és Görögországra is).
Van azonban egy jó hír is: a túlságosan leegyszerűsített ellenzékiség és szemléletmód vége
Azzal, hogy a Soros-alapítványok kivonulnak Európa nagy részéből, lényegében kenyér nélkül hagyják azokat, akiknek az volt a fő feladatukat, hogy bírálják ezeket a hálózatokat. Ezzel nem a Soros-hálózatok erejét vagy eredményességét akarom elvitatni, vagy azt a szerepet, amelyet az elmúlt évtizedekben játszottak. De kissé unalmassá vált, hogy egyesek a Soros-hálózatokat csupán leegyszerűsített politikai kommunikációjuk eszközeként használják, és Sorost meglehetősen kényelmes bűnbakká teszik, sokféle jelenséget összegezve egyetlen ember szinte varázslatos tevékenységeként. Ezen politikai erőknek Soros tevékenységének hangos elítélése egyben arra is lehetőséget adott, hogy ne kelljen más témákról beszélniük (különösen mindarról, ami a Great Resettel kapcsolatos).
Akik eddig eljátszották a szuverenista, szabadságharcos szerepet, hogy szemben állnak a modernitás és a globalizáció jelenkori formáival, az ezeket képviselő Soros-hálózattal, immár kénytelenek lesznek nagyobb erőfeszítéseket tenni és felfrissíteni a kommunikációjukat, hiszen most veszítették el a „legjobb ellenségüket” és a legkényelmesebb bűnbakjukat.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
