Tekintettel arra, hogy a magyar Országgyűlés hamarosan döntést hoz Svédország és Finnország NATO-csatlakozását illetően (ezt követően a 30 NATO-tag közül már csak Törökországnak szükséges voksolnia), a Mi Hazánk Mozgalom egyértelműsítette, hogy mind a hat országgyűlési képviselője a NATO-bővítés ellen fog szavazni. A párt döntését a lehetséges veszélyek fennállásával indokolta.
Árgyelán János a Mi Hazánk Mozgalom Külügyi- és EU Kabinetének elnöke a NyaTider elnevezésű svéd nemzeti napilapban publikált írásának köszönhetően a svéd közvélemény is beteketintést nyerhetett a Mi Hazánk NATO-bővítéssel kapcsolatos álláspontjába.
A véleménycikk magyar kivonatát itt ajánljuk:
NATO-bővítés és azon túl: a harmadik világháború kirobbantása?
Semmi sem fekete vagy fehér, hanem inkább szürke – különösen, ha a jelenlegi háború okait, a kormányok felelősségét és az Európa nyugati és keleti része közötti összecsapás okait elemezzük. Ezért nem lenne helyes egyértelműen csak az egyik vagy másik felet okolni. Ehelyett inkább a arra szeretnék rávilágítani, hogy milyen tragikusan végződhet ez a helyzet, különösen, ha a világ meg nem nevezett vezetői és „mi” politikusaink nem hagyják abba az Oroszország és Ukrajna (vagy bárki álljon is mögötte) közötti háború elkerülhetetlenségének hangoztatását.
Mivel magyar vagyok, és politikus, nem tudom másképp látni az események menetét, mint ahogy egy hazafias magyar ember megélheti azt, ami Ukrajnában zajlik. Még ez sem jelenti azt, hogy biztosan oroszbarát és ukránellenes lennék. Valójában magyarpárti vagyok, aminek teljesen rendben kellene lennie.
A mi szemszögünkből nézve a nyugati globalista világ most a „demokratikus” Ukrajnát támogatja, amely évtizedek óta ellenséges volt (és van) a kisebbségeivel, köztük a magyar, az orosz stb. kisebbségekkel. Régebben soviniszta okokból felgyújtották a magyar kultúrházakat, a Kárpátalján mintegy 1000 éve őshonos 150 ezer magyar ember magyar emlékműveit, jelképeit, szobrait rombolták le. Kirúgják a magyarul beszélő tanárokat. Eltávolítják a magyar zászlókat és szövegeket, megtiltják a magyar nyelv használatát az oktatásban és általában azokon a helyeken, amelyek mindigis a magyar közösséghez tartoztak. Miután az ukrán parlament kisebbségellenes törvényeket fogadott el, az ukrán hatóságok fenyegetik és terrorizálják a kárpátaljai magyar közösség vezetőit, akiknek többsége mára már nem tehetett mást, mint hogy Magyarországra menekült. Jelenleg a helyzet egyre rosszabb: a kényszersorozás révén többnyire magyarokat (minden 16 év feletti férfit) fogtak el az utcán, és a hírhedt 128-as brigád tagjaként vetették be őket, amelyet hagyományosan és szándékosan azért küldtek a harcok frontvonalába, hogy elsőként kapják el a lövéseket. És mindezeken túl nem is érintettük azt, hogy a „demokratikus” Ukrajna egész kormányzati rendszere a korrupcióra, zsarolásra, diktatúrára, gyilkosságokra, soviniszta őrületre épül, sokkal inkább, mint amit Moszkva valaha is tapasztalt.
Nagyon sajnálom a derék ukrán földműveseket, cipészeket, gyári munkásokat stb. akik a háború elszenvedői és áldozatai. Mindezeket a tényeket megfigyelve azonban érthető, hogy Magyarország miért nem támogathat egy olyan ukrán kormányt, amelynek első számú prioritásai között megtalálható az a cél, hogy megszabaduljon az ország magyar lakosságától (akár erőszakos és brutális kulturális asszimilációval, akár katonai kényszerbesorozással, akár „egyszerűen” kivándorlással, az ellenséges magyarellenes hatalom elől való menekülni akarás következményeként). Az ukrán kormány kulturális népirtást követ el a magyar kisebbség ellen, amit normális körülmények között Zelenszkij nemzetközi bíróság elé állításával kellene „honorálni” De nem normális időket élünk, ezért hallgatnak a nyugati és EU-politikusok. Úgy tűnik, hogy a mi népünk nem számít nekik.
Azt is világosan kell látnunk, hogy a háború valójában nem az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktusról szól. Hanem arról, hogy Amerika minden eszközzel fellép az ellen, hogy Oroszország gazdasága tovább erősödjön. Menjünk mélyebben bele a mély állam szerepébe, és tegyük világossá: a 21. század elején az USA nem tudja megtartani vezető szerepét a világban. Ha az európai (főleg német) technológia találkozik az ázsiai (főleg orosz) erőforrásokkal, akkor az mind az EU, mind Oroszország számára win-win helyzet. A globalista amerikaiak szemszögéből a megoldás erre a dilemmára egyszerűnek tűnik: divide et impera! Nevezetesen: oszd meg a feleket úgy, hogy ellenséget csinálsz belőlük egymás számára.
Most elérkeztünk a cikk címéhez és fő kérdéséhez. Mivel az ukrán kormány csak egy bábu, Ukrajna pedig csak egy proxy játszótér a globalisták számára, ezért érdekeltek abban, hogy egyre több országot, például Svédországot és Finnországot is bevonják a játékba. Nem számít, hogy Svédországnak 200 éve van hagyománya a katonai függetlenségnek és semlegességnek. Nem számít, hogy a svédek mit gondolnak erről – őket még csak meg sem kérdezték egy ilyen döntő fontosságú vitában. Valahol „fent” már eldöntötték, és a jelenlegi svéd bábkormány egyetért. Teljes szégyen.Ha Finnország és Svédország csatlakozik a NATO-hoz, 1340 km hosszú választóvonal lesz a NATO és Oroszország között, ami növeli a fegyveres konfliktus veszélyét. Egyszerűen képzeljük el, hogy egy egyszerű orosz katona vagy egy finn NATO-határőr egy őrült lövést ad le ezen a nagyon hosszú határon. Azonnal megvan a casus belli, és egy totális háború kezdődik, függetlenül attól, hogy ki lőtt először és miért…
Ez az oka annak, hogy a Mi Hazánk Mozgalom hat képviselője, amelynek a Külügyi Kabinetjét vezetem, a többi párttal ellentétben nem fogja támogatni a NATO bővítését a parlamenti szavazáson. Az uniós politikusok között vérszomjas hangulat uralkodik, hasonlóan ahhoz, amit az első világháború kitörése előtti hónapokban láthattunk (ne feledkezzünk meg egy másik párhuzamról sem: az 1914-es konfliktust két balkáni háború előzte meg 1912-ben és 1913-ban). A „mi” politikusainknak azonban az európai országokkal együtt az lenne a valódi érdeke, hogy a háborút beszüntessék, és a háborúzó feleket visszakényszerítsék az asztalhoz. A megbeszélések végén egy kompromisszumos, Ukrajna esetleges 10 vagy 20 százalékos területi veszteség is szóba jöhetne, amit egy törvényes népszavazással is meg kellene erősíteni vagy meg kellene tagadni. De a nyereség: a világbéke. És mégis, a világ szemében Ukrajna lenne minden idők hőse, ha elfogadná az alkut. Megérné, úgy vélem.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
